Majd Holnap. A héten én is elkezdtem újra edzeni, olyan felemelő érzés, amikor csak úgy áramlik az adrenalin az ereidben. Néha el is felejtem mennyire jó az. Csak az eleje nehéz, durván nehéz, elindulni… amikor már ott vagy, akkor már megy a dolog, akkor már nincs megállj, akkor már végigcsinálod. De elindulni, felállni a kanapéról és elindulni, azt bizony nagyon kőkemény akaraterő.

Amikor elolvastam a lenti sorokat a Papp Nóritól a Gyerünk, anyukám írójától, azt gondoltam, hogy na ez az az akaraterő, ami kell, ahhoz, hogy változások történjenek.

“Télen még én is otthon ültem és képtelen voltam megmozdulni. Talán éppen úgy, ahogy te mostanában. Mindent megpróbáltam, hogy felrázzam magam. Olvastam inspiráló sztorikat a neten, csurgattam mások képére irigyen a nyálam, csináltam magamról elrettentő fotókat a létező összes szögből telefonnal, minden beszélgetőpartneremet arra próbáltam rávenni, hogy helyeseljen, sőt erősítsen meg, mikor azt mondom, hogy ronda vagyok, kövér, tónustalan és nincs kondim (persze senki nem mert). De nem jött. Nem jött az az érzés, hogy MOST elkezdem.
Csak ettem és ettem, mondván, hogy most még lehet, nemsokára úgyis elkezdek figyelni a kajára és edzeni fogok. Már bocsánat, de a nagy szart. Pontosan tudtam, hogy csak időt akarok nyerni, eszem ágában sincs másnap nekikezdeni. Viszont valamivel nyugtatni kell a háborgó lelkiismeretem, mikor megeszem a harmadik szelet friss fehér kenyeret jóféle teavajjal
Aztán elmeséltem magamnak, hogy nyugi van, 8 hónapos ikreket látok el, úgy cserélem a pelenkákat egész nap, hogy a szalag mellett dolgozó konzervgyári betanított se pörögne jobban. Aztán ott van még a mosás, teregetés, hajtogatás, hozzátáplálás és a világ összes gondja. Ugyan, rá sem érek a fogmosáson túl törődni magammal. Persze az nem magammal törődés, mikor elröppen a Facebook előtt ülve fél órácska. Meg az sem, mikor képekkel bíbelődöm az instagramon .
Aztán egy márciusi, már éppen napsütéses napon ezeken gondolkoztam, mikor rájöttem, hogy hülye vagyok és baromi fárasztó kifogásokat gyártani. Mert az csak úgy oké, ha minden napra újat találok ki. Összesen annyira volt szükségem, hogy kimondjam, ezekkel a kifogásokkal tulajdonképpen saját magamnak hazudok. Mert ez történt, rajtam ugyan senki nem kérte számon, hogy miért nem mozgok. Ki merne egy ikres anyát ilyenért piszkálni?
Még aznap elindultam a Margitszigetre az első edzésemre. Ne képzelj sokat, talán egy percet tudtam folyamatosan futni a babakocsival (mostanra 45 perces futásaim vannak).
A többi klasszikust gondolom nem kell bemutatni:
1. nincs edzőruhám
2. nincs pénzem
3. túl kövér vagyok
4. engem ne bámuljon senki
5. nekem főzni/mosni/takarítani kell ma
6. rossz éjszakánk volt, ma inkább nem…
7. mozgok én eleget a gyerekkel
8. tönkremegy a hajam, moshatom meg
9. most fog megjönni
10. holnap/hónap elején/újévtől elkezdem mosmá’ tényleg
.
.
.
2976. inkább csinálok egy 90 napos káposztaleves kúrát
Ha bármi ismerős és tudtál magadon nevetni, az már fél siker!
Kinyilatkoztattam. Most megyek wc-t takarítani (opárdon), mert azt sem csinálja meg helyettem senki”

Gyerünk, anyukám